A növények táplálásának nagyon sok módja és nagyon sok célja van. Ezzel kapcsolatban először egy kis elméleti áttekintés, hasznos lehet a mindennapokban is, ha beépül a gondolkodásunkba.
A következő idézetek a tankönyvtár Növényélettan-ból vannak, konkrétan a Növények ásványi táplálkozása fejezet.
"A tápanyagok olyan elemek, amelyeket a növény elsősorban szervetlen ionok alakjában a talajból vesz fel. Az ásványi anyagok folyamatos körforgásban vannak a különböző szervezetek között. A körforgásba alapvetően a növények gyökérrendszerén keresztül lépnek be, ezért a növények a földi kőzetek „bányászainak” is tekinthetők. A növényi tápanyagfelvétel hatékonysága a nagy gyökérfelületre és arra a képességre vezethető vissza, hogy a gyökér alacsony koncentrációban is felveszi a talajból az ionokat. A tápanyagok a felvétel után a gyökérből a növény különböző részeibe szállítódnak, ahol számos biológiai feladatot látnak el."
"Esszenciális elemek
Első megközelítésben logikusan feltételezhető, hogy a növények azt igénylik, mint amit szárazanyaguk tartalmaz. Ez azonban nem így van, mert a talaj összetétele hatással van a növényre. A növények aktívan vesznek fel egy sor tápelemet, ami az összetételüket befolyásolja. A növényekben több mint 60 elemet mutattak ki, köztük aranyat, olmot higanyt, arzént és urániumot. Összesen 17 esszenciális elemről tudunk, amelyből a legtöbb növény képes felépíteni a számára szükséges vegyületeket. Vannak ugyan adatok arra, hogy egyes növények szerves anyagok vagy vitaminok (B-vitamin) kipermetezésekor több termést adtak, de ez nem igazolt eléggé."
Mielőtt belekezdenék a témába, szeretnék egy viszonylag egyszerű gondolatot megosztani. A növény működése gyakorlatilag egy rendszer, amiben vannak bemeneti tényezők, és kimeneti tényezők, illetve a kettő között sok minden. Ha ebbe a rendszerbe a minimum elvet alapul véve a minimumot tesszük be, gondolom senkinek nem meglepő, hogy a minimum környékén lesz az is, amit kiveszünk.
Ez a gondolat két fontos részre osztható:
- Az egyik a mezőgazdaságban, illetve máshol is ismert és használt Liebig féle minimum elv. Röviden az Agrocs oldalon olvasható cikkből idézem a következő bekezdést: "A Liebig-féle minimum elv kimondja: "Hiába áll rendelkezésre egy adott tápanyag (de akár más erőforrás), ha egy másik nélkülözhetetlen tápanyag/erőforrás nem áll elegendő mennyiségben rendelkezésre. Tehát a minimumban lévő erőforrások (N,P,K,Ca) határozzák meg a maximális teljesítményt". " Látványosabban és röviden képpel is pedig ITT. Érdemes ezt a gondolatot megjegyezni, mert sok probléma mögött ez az ok rejtőzik, olykor súlyos hiánytüneteket mutató növényt produkálva.
- A másik, az előzőhöz hasonló, annak tovább gondolása: ha mindenből a minimumot adjuk ennek a rendszernek a bemeneti oldalán, minden tekintetben a minimum fog megjelenni a kimeneti oldalon is. Sajnos a mai, modern mezőgazdaság ezt alapul véve működik, csak egyetlen dolog van maximalizálva minden lehetséges eszközzel: a PROFIT.
Kezdjük a talajjal, amiben a gyökér van. Tudom, ez most kicsit iskolásnak tűnik, de nagyon sokszor tapasztaltam azt, hogy számos embernek a növény a gyökérnyaknál kezdődik, és csak attól felfele létezik. Én azt az elvet vallom, hogy minden évben "kiveszünk" a földből, hát tegyünk is bele, hogy legyen mit kivenni, persze más formában. Mondjuk én sem vittem túlzásba a talajjal, vagyis a termőfölddel kapcsolatos elméleti oldal megismerését, de nem is hanyagoltam el, hanem igyekeztem megfelelően feltölteni tápanyaggal. Ugyanis van egy nagy előnye: a lombon keresztüli kiegészítő táplálás rendkívül hatékony, viszont elsődleges funkciója nem a tápanyag felvétele, ráadásul ha adunk lombtrágyát, akkor van, ha nem adunk, akkor meg nincs ott mit felvenni. Viszont a gyökér mindig a földben van, és mindig működik. Akkor is ha éppen nem érek/érünk rá lombtrágyázni...
Van a wikin egy nagyon jó szócikk: Talaj.
---------------------------------KITÉRŐ-------------------------------------
Szeretnék külön kiemelni ebből a szócikkből egy nagyon fontos részt, ami jól rámutat arra, hogy miért is érdemes (és kell) csinálni a növénytáplálást.
"A talaj termékenysége
A talaj termékenységének egyik legfontosabb tényezője a benne található szerves anyag, azaz a humusz mennyisége és minősége. A humusz tápanyagot szolgáltat, javítja a szerkezetet, valamint az ásványi alkotókkal együtt kolloidokat képez.
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem által végzett kutatás kimutatja, hogy a talaj termékenységének csökkenése miatt a takarmány- és élelmiszernövények ásványianyag-tartalma számottevően csökkent az elmúlt 30 év során. Ha 1975-öt vesszük 100 százaléknak, akkor az árpa 2005-re 35,4 %-os, a búza 50 %-os, a kukorica 31 %-os, a burgonya mindössze 9,52 %-os és a sárgarépa csupán csak 4 %-os tápanyagtartalommal rendelkezett az 1975-ös értékekhez képest.[forrás?]"
---------------------------------KITÉRŐ_VÉGE-------------------------------------
Kétségtelenül hiányos - nem csak a kertem földjének tápanyagtartalma hanem - a tudásom ezt illetően, de azért foglalkozzunk egy kicsit a növénytáplálás lehetséges módjaival.
Mivel lehet talajerő pótlást csinálni? Találtam egy egész jó leírást, belinkelem.
Ahogy itt is írják, a következő módok vannak:
- szerves trágyázás
- műtrágyázás
- lombtrágyázás
- baktérium trágyázás
Szerves trágya
Gondolom mindenki ismeri egy részét :) az állati eredetű hullatékot. Fontos, hogy a szerves trágya két részből áll: a szar (bocsi a csúnya szóért) és a vizelet. Jó ha érett anyaghoz jutunk hozzá, de nagyon kevés helyen láttam, hogy az érlelést megfelelően meg tudták csinálni, úgyhogy szerezzen az ember, amit tud, a semminél jobb az is. Sajnos ez egy drága és munkaigényes megoldás, feltéve ha egyáltalán tud szerezni az ember. És után még szét is kell hordani, és záros határidőn belül beforgatni a talajba, hogy ne vesszen el a tápanyagtartalma.
Egy egyszerű és érthető cikk Bálint gazda oldalán: Szervestrágyázás. AJÁNLOTT.
Egy igen alapos, és részletes leírás egy könyvben: Szántóföldi növénytermesztéstan. (trágyázás fejezete)
Egy cikk a tankönyvtárban: Tápanyaggazdálkodás. Némileg tudományos, de azért érdekes.
Egy igen átfogó és sok adatot tartalmazó cikk, talán egy kicsit túl alapos....(csak kitartóaknak!)
Ami egy állattenyésztőnek a trágyával kapcsolatban tudni kell(PDF!).
Műtrágya
Nem vagyok híve a mű dolgoknak, de sajnos én is ennek a használatára kényszerülök. Először is, garantált a tartalom, ellentétben a rosszul vagy túl érlelt trágyával. Ráadásul sokkal könnyebben be lehet lőni, hogy mit szeretne az ember. Foszfor? Kálium? Van mono elemes műtrágya és tápoldat is. Az egész makro tápelem sort? Ott az NPK műtrágya. És sokkal könnyebb kijuttatni, viszonylag kevés energiával.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy bár ez egy relatíve olcsó és hatékony megoldás, korántsem a legjobb, és önmagában nem is elégséges. Van a tápoldatoknak egy nagyon nagy előnye, azon túl is, hogy a Liebig féle minimum elv szerint is van gyenge pontja a műtrágyának (mikro tápelemek hiánya), ez pedig a kelatizált forma. Bővebben erről a tápoldatoknál.
Tápoldatok
A tápoldatok: egy kényelmes és hatékony megoldás a növénytáplálásban, gyakorlatilag ide tartozik majdnem minden folyékony, növénytáplálási célú anyag. Szinte minden kultúrára, majd minden problémára található megoldás ebben a körben.
A tápoldatoknak több nagy előnyük is van:
- makro- és mikroelemeket egyaránt tartalmaz(hat)
- folyékony és így könnyű kimérni és kijuttatni, pl. növényvédelemmel
- kelatizált formátum. Röviden a lényeg: a tápanyagot kelatizált formában tudják a növények a legjobban felvenni, hasznosítani.
---------------------------------KITÉRŐ-------------------------------------
Ez egy kis kifejtést tesz szükségessé. Először is mi a kelát? Itt egy jó wiki szócikk a keláthatásról, némileg tudományos alapon.
Itt pedig egy olyan cikk az Agroinform oldalon, ami mezőgazdasági alapokra helyezi a kelát fogalmát.
---------------------------------KITÉRŐ_VÉGE-------------------------------------
Tápoldat elmélet alapok. Nem rossz, de mintha félbe vágták volna a cikket.
Ha valaki nagyon szeretne elmélyedni a témában, akkor itt egy cirka 400 oldalas könyv.
A növénytáplálás alapelvei és módszerei - MTA ATK TAKI
Lombtrágyázás
Ez a "kedvenc" részem. Nagyon jó hatékonyságú megoldás, tulajdonképpen a kijuttatás módjának egy elkülönített köréről van szó. Általánosságban a növénynek a hagyományosan erre a célra kialakult részét, a gyökeret használjuk a szükséges tápanyagok "bejuttatásához". Ám nemcsak a gyökér alkalmas arra, és nem is csak a gyökér szokott tápanyagot felvenni, gondoljunk csak a szénre! A növényeknek a lombja nem csak a szén felvételére alkalmas, hanem (amennyire én tudom) minden más tápanyagot is be lehet itt juttatni, ráadásul a (mi szempontunkból) hasznosulás helyéhez sokkal közelebb, mint a gyökér. Az egy külön nagyon fontos pontja, gyakorlatilag a kiemelésnek az oka, hogy a gyökérrel ellentétben a hasznosulás belépő pontja nem kötődik a vízhez. Ez azt jelenti, hogy a gyökér a tápanyagokat ionos, oldott formában veszi fel, tehát amíg nincs csapadék, addig a műtrágya ott sincs a növény szempontjából. (arról nem is beszélve, hogy a tápanyagtranszfer sebessége elég alacsony a talajban) A vegetatív és generatív részhez (lomb, termés) való eljutás is erősen függ a növény rendelkezésére álló víz mennyiségétől. (tehát a víz hiánya a tápanyagtranszfer növényen belüli leállását is jelenti) A lombtrágya viszont akkor is hasznosul, ha már egy alacsony vízszinten működik a növény. Gyakorlatilag a növényvédelmi megoldásokkal együtt kijuttatható, de külön is. És hihetetlenül sokféle megoldást kínál, talán nem véletlen, hogy a zöld könyvből is két fejezet van, a második kizárólag a növénytáplálás "eszközeivel" foglalkozik.
