A Zöldségek sorozat következő része, melyben a répafélék termesztéséről írok. Tapasztalat az ízért! :)

 2021. Kilóra ez a király. Átmérő: 9 cm. A képen a vonalzó 15 cm beosztással rendelkezik. Fajta: Vörös óriás.

Ez a zöldség az egyik nagy kedvencem, amelyet számos tévhit övez. Ami még nagyobb gond, hogy az általános beltartalom csökkenés rendkívül nagy mértékben érintette ezt a valaha finom zöldséget, napjainkra már csak szánalmas árnyékát hagyva egykori önmagának és az ízének. Szerencsére igen könnyen lehet segíteni ezen a problémán. Az, hogy mennyire megéri, mindenkinek majd akkor lesz nyilvánvaló, amikor a répát a földből kihúzva azonnal megérzi az illatát, azonnal megcsapja a jól érezhető, intenzív aroma és cukor.

Nem bontom több részre a sárgarépát/fehérrépát/petrezselymet/pasztinákot. Ez utóbbit én nem is termeltem/termelem. A sima levélpetrezselymet külön, röviden az írás végén fogom tárgyalni, lényegesen egyszerűbb, mint a hasznos gyökérrésszel is rendelkező verzió.

Sajnos a digitális tankönyvtár valaha remek oldala mostanra teljesen használhatatlanra lett fejlesztve, így nem tudom belinkelni a Zöldségtermesztők kézikönyvét.

A eredetileg a ZTKK-ben a sárgarépa és petrezselyem termesztéséből röviden idézném az élettani jellemzőit.

 

 

 

 

Tartalomjegyzék:

(Ahol a (!) piros felkiáltó jel van, ott fontos, és/vagy újszerű információ van. Nem emelek ki mindent, csak ami nekem nagyon betalált. Az adott fejezetben jól láthatóan ugyanúgy jelzem, hogy hol is van az, ami nekem...)

0. Fajta és helyválasztás (!), illetve termelési módok (!)

1. Talaj előkészítése

2. Vetés (!) és/vagy palántázás

3. Ápolás

4. Táplálás (!)(!)(!)

5. Öntözés

6. Növényvédelem

7. Szedés, érés, tárolás (!)

8. Felhasználás (!)

 

0. Fajta és helyválasztás, illetve termelési módok

- A fajtaválasztás itt is kiemelkedő jelentőségű, elsősorban a tenyészidő hossza az, amiben különbözik. Igen egyszerűen rövidre zárható a kérdés, mindenki nyugodtan kísérletezzen, én végül a következő fajtáknál lyukadtam ki, ami minden igényünket fedezi.

Sárgarépa: Nanti vagy Nantes(1/2/3-as klón mindegyik jöhet), Vörös óriás, Amszterdami, Fertődi Vörös

Fehérrépa: Korai cukor, Alba, Olmützi

Elméletileg a fajták között jelentős különbségek vannak, de nekem elég volt ez a linkelt kettő, persze kíváncsi az ember, meg hát a változatosság. Mondjuk a tárolást nem próbáltam, van egy jobb módszerem a "tárolásra". Részletek a "7. Szedés, érés"-ben kiemelten.Hagyományos tárolás esetén lehet jelentősége a fajtának, a "nanti" jellegű répát csak friss fogyasztásra ajánlják, tárolásra pedig a jóval hosszabb tenyészidejű "flakker" jellegű répákat. A teljesség igénye nélkül a sárgarépáknak az alakját illetően a következő alaptípusai vannak: párizsi, chatney, amszterdami, nanti, flakker, berlikum, imperator.

(!)

- Helyválasztás tekintetében érdemes figyelembe venni az élettani jellemzőknél leírtakat. Viszonylag alacsony a hőoptimuma, illetve a félárnyékot is jól viseli. Ezért ha lehetőségünk van rá, érdemes ennek megfelelő helyre vetni, pl. lugas mellé, alá. Ha nincs erre lehetőségünk, akkor mehet a teljesen nyitott/napsütötte helyre is, csak ott némileg több vizet fog igényelni. Az is fontos, hogy legyen kellő mennyiségű helyünk, hogy eljárjunk a növény sora mellett, és ne tömörítsük be a talajt a gyakori lépésekkel.

Ha van lehetőségünk választani, illetve folyamatosan ugyan azt a földet használjuk, akkor van még egy fontos dolog a helyválasztást illetően: ez a gazmaggal való fertőzöttség, illetve ennek a szintje. Egy kifejezetten fertőzött területen is lehet répát termeszteni, de az sokkal-sokkal több munkát igényel. Részletek a "3. Ápolás" pont alatt.

- Termelési módok. A talaj előkészítésénél döntő pont lesz, hogy milyen termelési módot választunk. Az alábbi lehetőségek vannak.

- Sík területen. Talán a legáltalánosabb módja a répa termesztésének, semmi extra, csak a föld elgereblyézve. Ha kellő mélységben tudjuk lazítani a talajt, akkor jó lehet ez a módszer is, de általában ez nem sikerül, így a hátrányai nagyon is kiütköznek.

(!)

- Bakhátas termesztés. Én jelenleg ezt használom, mert csak 18-20 cm mélyen tudom lazítani a földet. Látványos eredménye van, szép hosszú, elágazódástól mentes gyökerek lesznek. A lényege annyi, hogy kapával egy bakhátat készítek, vagyis egy vonalban feltornyozom, felhalmozom a földet mindkét oldalról. Ennek a tetejét kb. 7-10 centi szélesen elsimítom, majd pici árkot húzok bele hegyes kapával. Ezt az árkot beöntözöm, majd vetés, takarás. Érdemes külön, szitált földdel takarni a magot, ami így könnyebben kel (extra laza a föld, ill. könnyebben átmelegszik a bakhát), és megmarad az árok két fala is. Kelesztési öntözésnél majd nagyon jól jön.

Kipróbáltam, milyen, ha teljesen elsimítom a bakhát tetejét. Sokkal nehezebb lett az öntözés. Ahol kis árok volt, ott könnyű volt a kelesztési öntözés, illetve később is, korai ápolási munkák során. Kifejezetten fontos, hogy egyelés vagy gazolás előtt hatékonyan tudjuk puhítani a földet. Későbbi fenológiai fázisokban már kisebb lesz a jelentősége a kis ároknak. A korai stádiumokban viszont nagyon fontos.

1. Talaj előkészítése

 Az egyik legfontosabb pont a sikeres termesztésben. Az aprómorzsás magágy nagyon-nagyon fontos, mert kis méretű a mag, illetve kifejezetten gyenge a kelési erélye a répa féléknek. Ezen belül pedig a petrezselyem a sor végén kullog, szóval meg kell dolgoznunk, hogy kikeljen az elvetett mag. Felsorolás szerűen a következőkre kell ügyelnünk.

- Talajfertőtlenítés. Mivel gyökérzöldség, így érzékeny a talajlakó kártevőkre. Viszonylag olcsón lehet fertőtleníteni a talajt, hát tegyük is meg. Az egyik módon vagy a másikon. A talajfertőtlenítésnek utóbb akkor lehet rendkívül nagy szerepe, ha szeretnénk bennhagyni a répát, hogy tovább táplálva télen is friss zöldséghez jussunk.

- Alaposan és mélyen lazított talaj. Ha nem elég mély/laza a föld, akkor a gyökerek rövidebbek lesznek, illetve gyakori az elágazódás is, ami jópofa ugyan, de a felhasználást erősen nehezíti. Az általános 15 centis talajlazítás nem elég. Minimum 23 centi legyen, ennél sekélyebb lazítás esetén a fent leírt veszteségekkel számoljunk.

- Aprómorzsás magágy.

- Tápanyag. Ha szerves trágyát is szeretnénk használni, csak érett trágya jöhet szóba, és alaposan nézzük meg, hogy van-e benne féreg (pajor, lótetű, stb.). Hatékony trágya "tisztítási" mód, ha széthúzzuk 10-20 m2-es területre, majd ideiglenesen körbe kerítjük, és tyúkokat teszünk az átmeneti karámba. Pár nap alatt garantáltan kiszednek mindent. Ezen felül műtrágyát és hamut is keverjünk a földbe.

- Víz. Az egyöntetű keléshez nagyon fontos a kellő mennyiségű víz jelenléte. Érdemes öntözni a területet, illetve magát a nyitott sort is vetés előtt. Ha nincs elég nedvesség a talajban, nem fog kikelni, vagy nagyon hiányosan, erre többször is láttam példát.

2. Vetés és/vagy palántázás

A palántázást inkább mint elméleti módot említeném, lehetséges, de nem hatékony, így nem is ajánlott.

A vetés az általános módja a répa termesztésének. Érdemes jó minőségű magot szerezni, mivel viszonylag hosszú tenyészidejű növény a répa, ezért másodvetésre csak korlátozottan van lehetőség. FONTOS, hogy megnézzük a mag szavatossági idejét is. Ha még éppen hogy jó, akkor vagy vegyünk újat, vagy sűrűbben vessük, biztos ami biztos. Mivel az adott évi termésünk múlik rajta, szerintem pár száz forint nem éri meg a kockázatot. A lejárt magot pedig ne használjuk fel, nagy valószínűséggel nem fog kikelni. A csávázott magnál használjunk valamilyen kesztyűt, a csávázó szerek kifejezetten erős vegyszerek.

Láttam olyan vetőmagot is, ami szalagban van, hogy ne kelljen egyelni majd. Nem tudom javasolni az ilyen vetőmag szalag használatát, jó eséllyel nem profi vetőmagot (99-100%-os csírázási arány) tettek bele, ezért a sor nagyon ritka, tőhiányos lesz. Én nem próbáltam még, de az anyósom igen, a fent leírt eredménnyel.

Fontos, hogy a vetés sekélyen történjen, maximum 2 centi. Érdemes szitálni rá külön földet, ami így garantáltan mentes lesz a méretesebb rögöktől. Próbáltam, hogy sötét palántafölddel takarom be a sorok egy részét, ám keléskor nem volt látható különbség a kontroll területekhez mérten.

(!)

Fontos! A répafélék magja csírázáskor igen sok vizet igényel. Ha nem megfelelő az ellátottság, akkor nem fog kikelni a növény, vagy nagyon vontatott lesz a kelése. Lehetséges, hogy a periodikus vízellátás hatására a kelés is periodikus lesz, tehát a már kikelt növények alatt újabb és újabb növények kelnek ki. Ez akár 4-5 hullámban is megtörténhet, tapasztaltam már olyat, hogy a 20 centis lombbal rendelkező sárgarépa alatt még kikelt pár szál. Tehát ha a sorban hiányos a kelés, annak ellenére, hogy mi mindent megtettünk, akkor lehet, csak lassabban kel a répa ott, tehát továbbra is öntözzük. Ha viszont a föld teljes mértékben kiszárad, a csíranövények akár el is pusztulhatnak, ezért nem feltétlenül elég a vetéskor rendelkezésre álló vízkészlet. Az aprómorzsás magágy ezért is fontos, a nagy föld darabok között könnyebben kiszárad a föld.

3. Ápolás

 Igen, már az is kifejezetten küzdelmes volt, hogy kikeljen a mag. Na, a neheze ezután jön. Ám a répafélék termesztésének az egyik legfontosabb, kritikus pontja az ápolás, amely az alábbi főbb pontokra osztható.

- 3.1 Gazolás. Az lényeg. Az alfája a répa termesztésének. És sajnos nem elég a gazt lecsípni, ki kell húzni a gyökerét is, különben a bent maradó gyökér oly erős kompetitor (versenytárs) lesz, amellyel szemben a répa gyökere alulmarad. Ezt többször is tapasztaltam, amikor -egy-egy bojtos gyökerű gazt nem mertem kihúzni, hogy ne húzzam ki vele együtt a pici répákat is. Utóbb egy szép zöld lomb alatt egy satnya répa gyökeret találtam.

A gazolás bonyolultságát, nehézségét a növény korai életszakasza jelenti leginkább. A keléshez fontos a kellő mennyiségű víz, és az öntözés felhozza a gazokat is. Ne kezdjünk a gazolásnak, amíg ki nem kelt a répa is! Fontos, hogy a gazok szára is erősödjön meg annyira, hogy a gyökerüket is ki tudjuk húzni. Ha nagyon sűrű a gaz, illetve nagyon közel van a haszonnövényünkhöz, akkor félő, hogy azt is kihúzzuk (ha még nem kelt ki, akkor a bemozdított földdel együtt a magot is eltávolítjuk, vagy eltörjük a csíranövény gyökerét).

Nekem ezt illetően a következő gazolási módszer jött be, ami a bakhátas termesztésnél még könnyebb, hatékonyabb is. Ügyelve a répára, elválasztom a gazt, és meggyőződöm, hogy a gaz levelei/szára nincs összefonódva, beleakadva a répába. Picit meglazítom a földet a növények tövénél. Ezután finoman elkezdem vízszintesen oldalra húzni a gazt. Amikor a répa és a gaz között van annyi hely, hogy az ujjam odaférjen, akkor odanyúlok, és picit megnyomva a répa mellett a földet, betömörítem azt. A gazon fogást váltok, és a gyökérnyaki résznél fogom meg, hogy ne szakadjon bele a gaz gyökere*, majd ott tartom az ujjam, megtartva a földet és a répát is, kihúzom oldalra a gazt.

* Lényegében nem is a gyökér a gond, ha bent marad. Ha a szárból marad meg bármennyi a földben, akkor tud kihajtani újra a növény. A szár része a gyökérnyak is, ami bizony a nevével ellentétben még a szárhoz tartozik, lényegében a talaj felszín és alatta egy rövid, de erős átmeneti rész a szár és a gyökér között. Ha elég erős a gyökér, hogy megtartsa a gazt, akkor annak szárát megfogva biztosan a gyökérnyak felett fog elszakadni a szár. Gondolom ez az evolúciós lépés, tulajdonság, valahogy összefügg a legeléssel. :)

- 3.2 Egyelés. És ez pedig az omegája a répa termesztésének. Ugye érdemes jóval sűrűbben vetni a magokat, hogy biztos elegendő legyen a tőszám. Ám így biztosan sűrűbb, mint az jó volna, hiszen ha a picike növények közvetlenül egymás mellett vannak, vagy 1-10 mm-re egymástól, akkor ott sehogy nem fog elférni később 2 db 3-5+ centi vastag répa. Az egyiknek mennie kell. Vagy többnek is. Én 2-3 részletben szoktam a végleges tőszámot beállítani, de lehetséges egyszeri egyeléssel is, bár úgy kockázatosabb.

- Az egyszerinél egyszerűbb :) a helyzet. Annyi növényt húzzunk ki, hogy csak 4-6 centinként legyen egy répa, lehetőleg a legerősebbet meghagyva, feltéve ha a növény fenológiai stádiumában ezt lehetséges eldönteni. Ha nem, akkor tipp.

- A több menetes egyelés ennél bonyolultabb kicsit, de az sem differenciál számítás azért.

- Első egyelés még a növények 6-8 centis korában történjen. Ekkor még maradhat sűrű, a fő szempont hogy ne érjenek egymáshoz a répák. Ha nem akarjuk túl bonyolítani, akkor a tőszám a második egyelésnél leírt legyen.

- A második egyelés a gyökérfejlesztés kezdetén történjen. Itt a cél az, hogy annyi répa maradjon bent, hogy legalább kb. 10-15 mm átmérőig tudjanak fejlődni, anélkül, hogy akadályoznák egymást. Ez azért jó, mert ez a méretű répa már fogyasztható. Extra zsenge :) vagy nevezhetjük vidéki előzetesnek (falusi trailer :D magyar hangja Jóízű Csámcsogás). Szóval már korábban is tudunk kivenni egy kis termést. Fontos, hogy a kihúzott répák helyét temessük, tömjük be földdel, különben kiszárad a talaj, és ez a bent maradó (szomszédos) répa hajszálgyökereinek az elhalásához vezethet.

- A harmadik, vagy utolsó egyeléssel állítjuk be a végleges tőszámot. Egy répának legalább 6 centit hagyjunk. Lehet ennél sűrűbb is, de ha jól érzi magát a növény, illetve jól megtápláljuk, akkor bizony kellhet ennyi hely. Vagy akár több is.

- 3.3 Be - illetve visszatöltés. Akár melyik termesztési módot választottuk, ezt akkor is meg kell tennünk. A lényege az, hogy a répa gyökerének azon része, amely fényt kap, megzöldül. És ez azon túl, hogy minőségi hibának számít, nem is guszta. Az meg csak ráadás, hogy ezen művelet végrehajtása után a répa körül lévő föld nehezebben szárad ki.

- Sík termesztés esetén lényegében egy árkot csinálunk a sorok között. Ez jól jöhet öntözés tekintetében is, a lényeg, hogy a répa gyökere teljesen föld alatt legyen.

- Bakhátas termesztésnél egy fokkal fontosabb ez az ápolási munka. A gazolás során, illetve esőtől/öntözéstől lemosódik a felhalmozott föld, egyre nagyobb részét kint hagyva a répa gyökerének. A környező talaj, illetve a bakhát oldalának lazítása után húzzuk fel kapával a földet.

4. Táplálás

A legfontosabb pontok közé sorolható. Ha ezt a pontot elhagyjuk, akkor nem nagyon érdemes répát termelni. Ám ha alaposan és kitartóan végezzük, akkor fantasztikus eredményeket lehet elérni. Sőt, ha akarjuk, megoldható az is, hogy a sárgarépa édes legyen, kisebb vagy nagyobb mértékben. Gyerekek esetében döntő lehet!

A táplálás azért is fontos lehet, hogy benne tudjuk hagyni a termést a földben, tovább táplálva az egészséges állományt, így télen is folyamatosan friss zöldséghez juthatunk, minőségromlás nélkül.

Táplálásra a következő termékeket használom:

NPK műtrágya (15:15:15) - Alap tápanyag, savanyítja a talajt

FH Komplex Plusz (KP) - a legjobb alap megoldás, sokrétű öntöző műtrágya, amely remek lombtrágyázásra is, NPK+kén+ mikroelemek tartalommal. Magnézium és kalcium kiegészítésre szorul.

FH Komplex Plusz Agro - egy hihetetlenül jó és hatékony megoldás a cukortartalom emelésére

FH 24 Mg magnézium oldat, ként is tartalmaz.

FH 30 P foszfor oldat, alap foszfor kijuttatás, egy kevés nitrogénnel.

FH 39 K kálium oldat, NPK (3:6:9) tartalommal.

FH 40 Ca (nitrogén mentes) kalcium oldat

FH 55 Fe vas oldat

FH 65 Zn cink oldat

FH Turbo Foszfor starter oldat, NPK (4:28:26) tartalommal.

FH Turbo Kálium egy kálium túlsúlyos oldat, extra magas hatóanyag tartalommal. Van benne egy pici nitrogén is, és egy hatalmas adag kén az extra adag kálium mellett.

FH Mikromax - mikroelemeket tartalmazó oldat

keserű só - magnézium és kén kijuttatása öntözéssel

vasgálic - vas kijuttatása öntözéssel

fahamu - kalcium, magnézium, és egy kis kálium, plusz lúgos irányba tolja el a ph-t

A következő főbb részekre lehet osztani a táplálást:

Sárgarépa: gyökereztetés, lomb nevelés, gyökér nevelés, édesítés/ízesítés.

Fehérrépa: gyökereztetés, lomb nevelés, gyökér nevelés, ízesítés+aroma olajok

Az első három fázis megegyezik mindkét növénynél, lehet egyben kezelni/etetni mindet.

- Sárgarépa

Kén és bór igényes a szakirodalom szerint, illetve a folyamatos kálium ellátottságra érzékeny. Szerintem a magnézium és kalcium ellátottság is fontos.

-gyökereztetés: mint minden növénynél, itt is foszfor túlsúlyos oldattal érjük el célunkat. Alapvetően elég volna az NPK oldat, de a kis lomb miatt a talajra-talajba kerülő tápanyag nagyon is jól jön a következő öntözéssel történő bemosatás után. A növényeknek ebben a fenológiai stádiumában kizárólag oldatokat használjunk, mert nagyságrendekkel nagyobb a felszívódási hatékonysága. Később jó lesz a sima keserű só is, most a magnézium mono oldat kell.

A korai fenológiai stádiumban 1 vagy 2 alkalommal juttassuk ki ezt a tápanyag kombinációt.Minden esetben gyomlálás után!

FH Turbo Foszfor 5-7ml/l + FH Mikromax 3-5 ml/l + FH 24 Mg 2-4 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 4-7 ml/l

- Turbo foszfor magas foszfor és kálium tartalmával kettős hasznot hajt, mert a foszfor gyökereztető hatásán túl a talajba kerülő kálium a későbbiekben jól fog jönni.

- Mikromax a mikroelemeket adja, amely ugyan nem kritikus ebben a stádiumban, ám jó ha van. A kisméretű lomb miatt sok fog a földre/földbe kerülni a permetléből, ami a későbbiekben fog hasznosulni gyökéren keresztül. Ha jelentős szervestrágyát juttattunk ki vetés előtt, a mikro tápelem tartalmat valamelyest csökkenthetjük.

- 24 Mg a ként és magnéziumot adja. Utóbbi a kifejezetten fontos jelenleg.

- 40 Ca a kalciumot adja. A korai kalcium táplálás fontos a gyökeresedés szempontjából.

Turbo Foszfor helyett lehet használni a következő oldatokat:

- FH 39 K 10-14 ml/l + FH 30 P 8-10 ml/l. Ez a megoldás egy nitrogénben és káliumban majdnem azonos megoldás, és csak a foszfor a magasabb. A többi ugyan az. Árban ez utóbbi az előnyösebb, kicsivel több pénzért 2 liter tápoldatot kapunk, de magasabb nitrogén és alacsonyabb kálium mennyiséggel.

A kis méretű növények nagyon kis méretű lombja jelentős mértékben rontja a lombon keresztüli táplálás hatékonyságát. Épp ezért kell kizárólag oldatot használni, ahol is kisebb méretű a tápanyag  molekula (nem részecske, sem pedig atom!), ami a most még sokkal kisebb légcsere nyílásokon is be tud jutni már most is. Többek között ez a Fitohorm egyik saját fejlesztése, amivel eléggé nagyot tudnak dobni a termékeik hatékonyságán. Ráadásul a kelátképző tartalom további komoly előnyökkel bír.

- lomb nevelés: általános jellegű tápoldat kell ilyenkor, legyen miből nőni. És pont ezért jó a lombtrágyázás, mert közvetlenül a felhasználás helyére juttathatjuk, amit kell. Fontos, hogy gazmentes állományt permetezzünk, mert az alapos táplálás a gazokra is hatással van, és egy alaposan meggyökerezett, nagy lombozattal rendelkező gaz kihúzása kárt tehet a haszonnövényünkben is.

A gyökeresedés után, a gyökértest vastagodásának kezdetéig hetente juttassuk ki ezt a tápanyag kombinációt.

 FH KP 4-6 g/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 4-5 ml/l + FH 65 Zn 2-4 ml/l + FH 24 Mg 3-5 ml/l + FH 55 Fe 2-4 ml/l

 A gyökereztetés után a lombra kell nagyobb figyelmet fordítanunk, és ennek megfelelően összeállítani a tápoldatot. A magnézium, vas, cink, kalcium mind fontos szerepet játszanak az intenzív növekedésben, persze most sem nélkülözhető az alap makro tápelemek sora (NPK).

Eltérően más fenológiai stádiumoktól most kifejezetten előnyös ha a magnéziumot, ként, vasat oldat alapúan juttatjuk ki, felszívódása sokkal hatékonyabb a lombon keresztül, meleg időben igen jelentős mértékben.

- gyökér nevelés

 Megvan a szép lomb, elindult a répa lényegi részének a vastagodása. Ilyenkor érdemes megint emelni egy kicsit a foszfor szinten. 5-7 naponta. A gyökérnevelésnek a foszfor az eleme, így ezen kell emelni, de a nitrogén szintre figyelve. Összességében elmondható, hogy legyünk némileg visszafogottak, ha nem szeretnénk, hogy szétrepedjen a gyökér.

FH KP 3-4 g/l + FH 30P 3-5 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 2-4 ml/l + keserű só 2-3 g/l

Általános alap. Ez eléggé általános, NPK nagy vonalakban egyensúlyban van, némi mikroelem társaságában. A foszfor csak nagyon kicsit domborodik ki.

vagy

FH KP 3-4 g/l + FH Turbo Foszfor 4-6 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 2-4 ml/l + keserű só 2-3 g/l

A kálium kalapács. Az előző megoldásnál ez nitrogénben gyengébb, foszforban erős, káliumban nagyon erős. A többi azonos.

vagy

FH Turbo Makro 5-8 ml/l + FH 39K 5-8 ml/l + FH Mikromax 3-5 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 4-6 ml/l + keserű só 2-3 g/l

A nyírt sövény kombináció pici káliummal. A Turbo Makro alappal egy erősen kiegyenlített megoldást kapunk, amit a kálium mono oldattal így csak korlátozott mértékben tudunk arányaiban megváltoztatni. Ez mondhatni így olyan, mintha az egyenletesre nyírt sövény tetejére tennénk különböző méretű dolgokat. Szóval így egy magasabb nitrogén mellett csak minimálisan több foszforral, és még picit több káliummal együtt juttatunk ki. A mikroelemek dominálnak itt igazán.

vagy

FH KP 4-5 g/l + FH Turbo Magnézium 5-7 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 4-6 ml/l

A foszfor ereje. Az alapot a komplex adja a 2:1:3-as NPK, mikroelem és ként tartalmával, amihez jön a magnézium nagyágyú, sok-sok foszforral. Meg egy kis kalcium.

Megszámlálhatatlan variációt lehet összerakni. Mehetünk foszforért, káliumért, vagy amiért akarunk, amire szükségünk van. Ha jól hozzá tudjuk igazítani az adottságainkhoz, akkor kitűnő eredményt érhetünk el, de általános megoldásokkal is lehet jót termelni.

(!)

- ízesítés

 Amikor már szedésre érett az állományunk, akkor sem pihenhetünk meg, hogy kész, nincs több tennivaló. Mert bizony van. Ha nem adunk továbbra is tápanyagot, akkor nagy valószínűséggel a répa elkezdi felhasználni a gyökérben felhalmozott tápanyagot, ami jól érezhető utóbb a tányérban is. Ez különösen akkor igaz, ha az optimális életkörülményektől jelentősen eltér az időjárás, ami miatt a növény kevesebb tápanyagot tud felvenni, például a hőmérséklet a minimum körül mozog vagy alatta. Ez az intenzív növekedés végére, illetve ősszel és télen biztosan megtörténik. De ha eléggé korán el tudtuk vetni, akkor a túl magas hőmérséklet sem jó, mostanában gyakran eléri a hőmérséklet a felső határértéket, amikor a növény nem csinál semmit, csak próbál életben maradni. Ez esetben, ha a hűtő jellegű öntözéshez folyamodunk, vegyük figyelembe a nagyobb vízmennyiség következményeit.

(!)(!)(!)(!)

Ha benn hagyjuk a répákat a földben, akkor ezt az ízesítést folyamatosan csinálnunk kell, aminek a segítségével akkor is megőrzi a répa a minőségét, ízét, amikor az életkörülmények már alaposan eltérnek az optimálistól. Tehát sokkal kevesebb a napfény, hidegebb van, stb. Bővebben a "Szedés, érés, tárolás" részben írok erről, itt csak a recept van. Hangsúlyoznám, fontos, hogy az időjáráshoz igazítsuk a táplálás sűrűségét, illetve valamennyire a dózist is. Ha akkor adunk sokat és sűrűn, amikor még jó idő van, vagy rövid hidegebb idő után jön még egy kis indián nyár, akkor lehet, hogy a répa elkezd szárba menni, amikor is pár hét alatt teljesen bekeményedik a közebe, annyira hogy le lehetne szúrni vele egy malacot akár. Szóval jó időben ritkábban, tartós rossz időben gyakrabban.

Az intenzív növekedés végén 8-14 naponta, ősszel 7-9 naponta, télen havonta 1-2 alkalommal juttassuk ki ha lehetőség van rá. (fagy esetén ne, inkább öntözzük be a fagy előtt 1 héttel, 3x töménységű dózissal)

FH KP 2-3 g/l + FH 24 Mg 4-5 ml/l + FH 55 Fe 2-4 ml/l

vagy

FH 39K 6-10 ml/l + FH Mikromax 2-3 ml/l + FH 24 Mg 4-5 ml/l

Érdemes figyelembe venni a csökkenő hőmérsékletet és a csökkenő napsütést is. Persze egy bizonyos mértékig nem is baj a répának, ha kevesebb van ezekből, hiszen a hőmérsékleti optimuma ugye csak 16 °C, és félárnyékot jól viseli. Viszont eljön az is, amikor már élénkíteni kell a növényt, ellensúlyozni a változást. A kevesebb napsütést a fotoszintézis élénkítésével ellensúlyozhatjuk, vagyis plusz (réz,) magnézium és vas kijuttatásával.

(!)

- édesítés

 A fent leírtak esetén is már édeskés lesz a répa, szerintem úgy finom, de ha ezt tovább szeretnénk fokozni, akkor lehet. Végül is gyerekeknek miért ne? Ez esetben ízesítés helyett a következőt használjuk:

Az intenzív növekedés közepétől használhatjuk ezeket az oldat kombinációkat a cukortartalom jelentős növelése érdekében. Komoly eredményeket lehet elérni, akár már kihúzáskor érezni az illatban a magas cukortartalmat. Vigyázat, idősebbek nem nagyon szeretik! :D

FH KP 2-3 g/l + FH 24 Mg 4-5 ml/l + FH 55 Fe 2-4 ml/l + FH 39 K 10-15 ml/l

Rövidtávú megoldás lehet még a következő: (napsütéses órák számának csökkenésekor már nem jó)

FH Turbo Kálium 7-10 ml/l + FH Mikromax 3-4 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 2-5 ml/l

És a nagyágyút is bevethetjük:

FH KP Agro 5-8 ml/l + FH 24 Mg 3-5 ml/l + FH 55 Fe 2-4 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 2-5 ml/l

 - Petrezselyem, fehérrépa

A Gyökereztetés, lomb nevelés részek megegyeznek a sárgarépánál leírtakkal. Ha lusták vagyunk, akkor a vége is, de ha nagyon szeretnénk kimaxolni a lehetőségeket, akkor az ízesítés+aroma olajok részt másként, más összetevőkkel kell csinálni. Ennek oka többek között, hogy a petrezselyem esetében fontos minőségi fokmérő annak aromája is, amely mögött növényi olajok vannak, illetve sokkal sötétebb a lombja, így fenntartási fázisban nincs szüksége annyi magnéziumra és vasra, a csökkenő fotoszintézis élénkítésében.

Viszont van egy jelentős különbség a sárgarépa és a fehérrépa között, az, hogy utóbbi sokkal kálium igényesebb. Tehát a gyökeresedés idején ami a sárgarépának édesítés, az a fehérrépának pont jó.

Tehát gyökeresedés esetén alkalmazható a sárgarépánál a "kicsit édesebbre" változat kombinációja:

FH KP 3-4 g/l + FH Turbo Foszfor 4-6 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 2-4 ml/l + keserű só 2-3 g/l

Ha nagyon maximumon akarjuk végezni a dolgunkat, akkor emelhetünk a kalcium (5-10 ml/l) és keserű só (max 4 g/l ! ) mennyiségén minden második táplálásnál. Valamennyit emelhetünk a foszfort és káliumot biztosító oldaton is. Tehát így néz ki minden második táplálás a fehérrépának külön:

FH KP 5-6 g/l + FH Turbo Foszfor 7-10 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 5-10 ml/l + keserű só 4 g/l

(!)

Az ízesítés+aroma olajok viszont már eléggé másról szól a fehérrépánál. A végén, hogy tuti maximumon legyen benne a lényeg (illóolajok, aroma anyagok) emeljük a ként a maximálisan javasolható 4 g/l-re keserű sóból, és tartsuk meg a magas kalcium szintet is, mert ugye a petrezselyem többet kíván (kevesebbet, mint előbb). Ám ez a kombináció értelmetlen pazarlás lenne a sárgarépánál. Ha kedvezni akarunk a hóka színű répának, akkor oldatokat használjunk. Mindkettőt leírom. Gyakoriság megegyezik a sárgarépánál leírtakkal.

Az intenzív növekedés végén 8-14 naponta, ősszel 7-9 naponta, télen havonta 1-2 alkalommal juttassuk ki ha lehetőség van rá. (fagy esetén ne)

FH KP 2-3 g/l + keserű só 4 g/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 4-6 ml/l

vagy

FH KP 2-3 g/l + FH 24 Mg 3-4 ml/l + FH 40 Ca (nitrogén mentes) 4-6 ml/l

Tudom, ez eléggé összetetten hangzik, ennyiféle keverék, meg kombináció, meg adag, van más dolga az embernek a kertben. Nos, ha könnyíteni akarunk magunkon, vagy csak nem akarunk ennyire maximalisták lenni, akkor lehet egyben kezelni a sárgarépát és a fehérrépát, de akkor tudjuk előre, hogy sokkal később lesz "kész" a fehérrépa. A sárgát már javában szedegethetjük fel, amikor a fehér még csak ujjnyi vastag. Ezen is lehet segíteni, hogy két lombtrágyázás közé beiktatunk a fehérrépának plusz egyet, amiben kifejezetten a különleges igényeit elégíthetjük ki. Nem biztos, hogy olyan jó lesz az eredmény, mintha külön, a fent leírtaknak megfelelően kezelnénk, de a kettő között félúton is megoldás valamennyire.

Megoldás lehet még, ha a fehérrépának való plusz ként, káliumot külön bekeverjük. Tehát csinálunk egy ide is oda is jó oldatot, ledukkózzuk a sárgarépát, majd a palackban/kannában/flakonban/amiben akarjuk magunkkal vitt pluszt rátöltjük a permetezőben megmaradt permetlére. Így a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad, vagy még inkább a kecskéből pörkölt, a káposztából meg saláta hozzá, és mi lakunk jól. :D

5. Öntözés

Egy igen fontos pont az öntözés, pláne, hogy egyre aszályosabb az időjárás. Szerencsénkre a répa a rendelkezésre álló vizet jól hasznosítja, ráadásul nem fényigényes növény, hanem félárnyék tűrő, így nincs minden veszve, ha nem tudunk annyit öntözni. Viszont a folyamatos vízellátás ha nem is annyira kritikus, mint pl. a csemegekukoricánál, de fontos. Kell a növekedéshez is, de azt se felejtsük el, hogy a száraz föld kemény, a nedves pedig puha. A végeredményt nagyban befolyásolja, de nem csak méret tekintetében, hanem azt illetően is, hogy elágazik-e a gyökér, vagy nem.

A jó hír az, hogy bármilyen öntözési mód jó a répáknak. A levele egyáltalán nem kényes a vízre, szóval bátran öntözhetjük esőztető módon, de árasztással, csepegtetéssel is. Persze van pár fontos kitétel, amire érdemes odafigyelni.

Öntözési módok és fontos kritériumok.

- Esőztető módon. Ezt lehet kézzel, vagy valamilyen automata módon, a lényege, hogy felülről öntözünk. Legalább 25-30 mm-t, maximum 45-50 mm-t juttassunk ki egy öntözés alkalmával, és ügyeljünk az egyenletes eloszlásra, ha szükséges akár több ponton is mérjük. Érdemes lehet egészen apró cseppekre porlasztó öntözési módszert alkalmazni.

Hátrányai a következők lehetnek:

- A kézi/automata rendszernek ha rossz a beállítása, egy erős vízsugár eltörheti a lombot. És nem csak a szárat (fő törés), az erősen szeldelt levélkék is törhetnek (másodlagos, vagy mikro törés)

- A vízmennyiség lenyomja a lombot, emiatt fő törés következik be, vagy/és a sárba verődik bele a lehajlás/törés miatt a levél. A sárral borított levelet a növény eldobja, mert az funkcióját (fotoszintézis) már nem tudja betölteni.

- Relatív alacsonyabb vízigénye miatt érzékeny az egyenetlen kijuttatásra, tehát egyes területeken nem ázik át a talaj a kellő mélységben, ami minőség romlást vagy mennyiség kiesést okozhat.

- Kézzel sokáig tart, automata öntöző rendszer pedig eléggé drága.

- A nagy felület miatt jelentős a párolgási veszteség, így gyakrabban kell öntözni. (ez nem feltétlenül hátrány, amíg van vizünk)

- Drága az öntöző technika, így lopásra érzékeny (fém), otthagyni nem lehet.

- Üzemeltetése viszonylag drága (nagynyomású, nagy teljesítményű szivattyú kell hozzá).

- Öntöző víz hőmérsékletére érzékeny, nagy melegben nem használható hideg vízzel.

Előnyei a következők lehetnek:

- Viszonylag alacsonyabb a vízigénye, mert tervezhető a kijuttatandó mennyiség.

- A teljes területet átáztatja, mindenhol nedves, puha, üde lesz a talaj.

- A teljesen átáztatott területen kedvezőbb mikroklímát teremt. A párolgás sok hőt von el, ami kedvező az alacsonyabb hőmérsékleti optimummal (16-18 °C) rendelkező répaféléknek melegebb időjárás esetén.

- A jelentős párolgás okozta veszteség és az emiatt szükséges gyakoribb öntözés lehet előny is. Amennyiben változó klímánkból éppen egy nagyon meleg időszak jutna a répáinknak, akkor jó a gyakoribb öntözés, és a vele járó hőveszteség.

- Éjszaka is beállítható, üzemeltethető. De lopásra érzékeny.

- Árasztásos módon. Röviden ennek annyi a lényege, hogy húzunk a sorok közé egy árkot, és azt feltöltjük vízzel. Ha bakhátas módon termelünk, akkor eleve van is, csak víz kell bele.

- Hátrányai a következők lehetnek:

- Az alap és fő probléma, hogy elég sok víz kell így az öntözéshez. Látszólag nem gond, ha van, pedig de.

- A vakondjáratba korlátlan mennyiségű víz tud elfolyni. Tudom, mértem. És így ott elmosódik a föld, és/vagy olyan mocsaras lesz kis területen, hogy 30 centi mélyen süllyedsz bele, akár egy méterrel odább is. Azon a részen a répa belefullad a földbe, a többin meg kiszárad.

- Az árasztásos módszer klasszikus problémája, hogy a sor elején már elég lenne, de a végére még el sem ért. Tehát így valahol tuti nem lesz jó a mennyiség.

- Az esetleges túl sok víz kimossa a tápanyagot a földből, illetve betömöríti azt.

- Nem egyenletes, különösen bakhátas termesztésnél. Az altalajt nagyon is áthatja, míg közvetlenül a répa mellett a felszínen nem.

- Látszólag ott lehet hagyni, hadd teljen az árok, de nem így van. Elkezd vakondlyukba folyni, azt tömködni kell, ott felejtjük, sokára megyünk vissza, túl sok lesz a víz, levegőtlenné teszi a talajt.

- Éjszaka nem működtethető.

- Előnyei a következők lehetnek:

- Nem igényel drága technikát, egyszerű és olcsó.

- Kifejezetten a "pénze nincs de ideje van" technika.

- Csepegtető módon. Több féle csepegtetéses öntözés is meg lehet oldani, mindegyiknek ugyan az a lényege. A földre, sorok közé fektetett megoldás az egyik, a sorok fölé emelt pedig a másik. Sajnos nem hatékony, a sorok fölé emelt változat esetleg működhet, amennyiben elég kicsire van porlasztva/oszlatva a vízcsepp. A sorok közé fektetett változat megegyezik az árasztásos móddal, annak számos hátrányát kiküszöbölve.

A sor fölötti csepegtetés: (kizárólag sor fölötti porlasztással, egyébként nagyon betömöríti a talajt)

- Hátrányai a következők lehetnek:

- Bonyolult, drága öntöző technikát igényel.

- Beállításra, elmozdulásra érzékeny.

- Telepítése, beállítása, finomhangolása rendkívül időigényes.

- Két öntözés között nem lehet otthagyni, újra telepítése meg...

- Éjszaka nem beállítható.

- Előnyei a következők lehetnek:

- Az esőztető mód előnyeivel rendelkezik, annak hátránya nélkül.

- Rendkívül kis vízmennyiséggel üzemeltethető.

- Éjszaka üzemeltethető nappali beállítás után.

A sor közötti csepegtetés:

- Hátrányai a következők lehetnek:

 Bakhátas termesztési mód esetén nem kellően hatékony, a bakhát kiszáradhat

- Előnyei a következők lehetnek:

 - Nem igényel drága és/vagy bonyolult technikát

- Akár házilag is elkészíthető

- Viszonylag kevés vízzel üzemeltethető

- Éjszaka is üzemeltethető, beállítható

 

6. Növényvédelem

 A répafélék termesztésének általában ez egy igen egyszerű pontja, sokan nem is permetezik ezt a növényt. Sajnos néha kell. Általánosságban szerintem háztáji termesztés esetén (akiknek ugye szól ez a blog, az ipari pályán garázdálkodók egyék amit megtermelnek) a következő növényvédelem kiemelkedően jó táplálás esetén a következő lehet.

Előzetesen kiemelném, hogy a jól táplált, jól tartott állomány minden kultúrában sokkal jobban ellenáll a betegségeknek, és ez különösen igaz a vírusokra, amelyek ellen nincs növényvédő szer. Tehát ha jól táplált a répánk, illetve vízben sem szenved hiányt, vagyis semmilyen stressz nem éri a növényt, akkor lehet a legnagyobb esélye, hogy nem kell növényvédelmet használnunk.

- Vetésforgó

Az egyik legalapvetőbb védekezés. Ha mindig ugyanazt vetjük ugyanoda, akkor bizony nem csak a talajuntság lesz a gond, sőt, biztos nem az lesz a legfőbb gond. Ugyanis az adott kultúrára jellemző károkozó élőlények (gomba, baktérium, rovarok, stb) felszaporodnak minden évben, és évekig fertőzésre képesen megmaradnak a talajban. Tehát ha valahova vetettünk répát, akkor oda legalább 3 évig ne vessünk répát. Vannak források melyek szerint inkább 4-5 évig, de ha jól tápláljuk a növényünket, az egészséges lesz, és sokkal több mindent kibír, szóval elég a 3 év. És akármennyire is kellemetlen, de ezt tényleg tegyük meg.

- Talajfertőtlenítés

A talajfertőtlenítés egy másik igen-igen fontos tényezője a sikeres termesztésnek. Szerencsére nem bonyolult, és nem is drága, így semmiképpen nem érdemes elhanyagolni. Kétféle lehetőségünk van talajfertőtlenítésre.

- Kémiai jellegű talajfertőtlenítés

Ez a talajfertőtlenítő vegyszereket takarja, legismertebb a Force 1,5g, vagyis a teflutrin hatóanyagú rovarölő szer. Ez egy gázhatású készítmény, ami a talajba forgatva ott a rovarok számára mérgező gázt termel, megölve többségüket. Sajnos jelentősebb fertőzöttség, illetve egyes fajok esetén nem elég hatékony. Ha régebbi trágyát juttatok ki, vagy más okból kifolyólag felmerülhet a kártevőkkel való fertőzöttség, én ezt szoktam használni, de volt, hogy azért maradt túlélő, ami bizony meglátszott a répán, pedig 3x dózis alkalmaztam.

- Biológiai jellegű talajfertőtlenítés

Tudom, ez eléggé veszélyesen hangzik, ugye Irak is hogy járt, de egyáltalán nem az. Sőt, veszélytelenebb, mint a kémiai jellegű talajfertőtlenítés. Ezzel kapcsolatban már megjelent itt egy bejegyzés, a "Mikrobiológiai termésnövelő termékek" címmel. Ebben kerül megemlítésre az Artis WP talajfertőtlenítő szer, ami egy baktérium törzset tartalmaz, azt kell a talajba juttatni. Nem próbáltam még, eddig jókat hallottam róla.

- Növényvédelem (kémiai) a vegetációs idő alatt

A répaféléknek nincs túl sok, és túl komoly károsítójuk, de azért lehet. Szerintem megengedhető, hogy megelőző jelleggel egy minimális mértékben permetezzük a répát, pláne hogy a vírus vektor rovarokat gyérítsük.Ha valaki ipari méretekre kíváncsi, akkor erre tessék.

Én a következő szereket szoktam használni:

- Gombaölő (fungicid)

-azoxistrobin hatóanyag: egy rendkívül hatékony, felszívódó szer. Megelőzési (preventív) és gyógyítási (kuratív) képességei is kiválóak. A poén az, hogy ez egy gomba másodlagos anyagcsere terméke, ami gyakorlatilag más gombák ellen van. Számos szerben megtalálhatjuk ezt a hatóanyagot, az Amistar, Quadris, Azaka szerekben (utóbbinál remek leírás a hatóanyagról). Konkrétan répafélékre az Amistar van minősítve, persze a hatóanyag számít, nem a termék neve. Vegyük figyelembe, hogy az élelmezési várakozási idő (ÉVI) 10 nap a gyökérre, a petrezselyem levelére 14 nap. Sok ám az finomság nélkül!

- réz hatóanyag: először is, egy remek elméleti leírás a hatóanyagról és működéséről. Érdemes beleolvasni, legalább az elejébe, mert érthetően leírja, hogy melyik formája a réz hatóanyagnak miért jó, mi az előnye, mi a hátránya, melyik az amelyik gyorsabban lemosódik a csapadékkal, stb. Egy igen széles hatásspektrumú szerről van szó, amelyet nagyon régóta alkalmaznak. Számos előnye van használatának, ugyanakkor fontos tudni, hogy kontakt szer, és jóból is megárt a sok, így túlzásba vinni ezt sem szabad. Elméletileg a növényvédő szerként kijuttatott réz egy része mint tápanyag is hasznosul, ám én erre nem alapoznék, sokkal fontosabb a réz, semhogy bizonytalanok legyünk benne. Bakteriális problémáknál tudom csak ajánlani.

Fontos azonban tudni, hogy réz hatóanyagú készítmény nincs minősítve sárgarépára, a petrezselyemre is csak a Rézkén 650 SC, lisztharmatra, tehát ott sem a réz hatását vették figyelembe. Ugyanakkor ez lehetőséget teremt arra, hogy rezet használjunk, ha akarunk. Ugyanis bakteriális fertőzésre, tehát baktérium ellen kizárólag réz hatóanyaggal tudunk védekezni. A várakozási idő (ÉVI) 21 nap, ezt vegyük alapul, ha sárgarépánál használjuk.

- kén hatóanyag: a másik nagy klasszikus. Általában csak lisztharmatra szokták ajánlani, annál azért kicsit szélesebb a hatásspektruma. Annyi előnye van, hogy a növényvédő szerként kijuttatott ként egy része hasznosul mint tápanyag. Több, mint a réznél, ám így is bizonytalan, és az általam javasolt megoldások esetén már így is jelentős a ként tartalom, így annyira nem látom értelmét a kén használatának répán.

- Baktérium ölő (baktericid)

- réz, kizárólag. Leírását, bővebb info lásd feljebb.

- Rovarölő (inszekticid)

Ez az a kategória, amiben a répafélék eléggé rosszul állnak. Lényegében nincs szabadforgalmú rovarölő szer engedélyezve a répára, legalábbis a 2018-as Zöld könyvet nézegetve, ami van, az mind II. kategória. A hatóanyagból pedig a III. kategóriások nincsenek minősítve répára. Szóval így mit lehet mondani, ha valakinek megtetvesedik a répája? Szántsa be? Sajna az sem megoldás, hogy elmenni a legközelebbi gazdaboltba, mert ugye ott az a cél, hogy eladni valamit. Ha nekem ilyen gondom lenne, akkor valamilyen kontakt rovarölőt használnék.

Tájékoztató jelleggel+kíváncsiságból ránéztem, a következő hatóanyagok vannak engedélyezve a Növényvédő szerek adatbázisában/ illetve egy másik keresőben: (sárgarépa: SR, petrezselyem gyökér: PGY, petrezselyem metélő: PM, pasztinák: P, zeller: Z, zeller levél: ZL, retek:R, cékla: C)

- Cyantraniliprole (SR, PGY, Z; II. kat.)

- Tiakloprid (SR, PGY, PM, Z; II. kat. hamarosan kivonják)

- Imidakloprid (C; I. kat. hamarosan kivonják)

- Cipermetrin (SR, PGY, PM, P, C; II. kat.)

- Deltametrin (Decis III. kat.: zöldségfélék, Decis Mega II. kat.: SR, PGY, P, C; Deltam III. kat.: SR, P, C)

- Alfa-cipermetrin (C; II. kat.)

- Lambda-cihalotrin (PM, ZL; III. kat.)

- Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki (zeller, III. kat. biológiai n.szer)

- Klotianidin (Z; I. kat. hamarosan kivonják, jobb is)

 Én a lambda-cihalotrint szoktam használni, a Karate, Karate Zeon, illetve a Full 5 CS szereket konkrétan. Szóval ha kellene, ezzel próbálnám meg. Esetleg még a Decis-t, ott annyi a különbség, hogy a Mega változatban kétszer annyi a hatóanyag, tehát ha a simából teszünk bele kétszer annyit, akkor... régi szer, nem szeretem, inkább Full 5 CS (becenevén fullöcsi).

BIO termesztést nézegettem, és akkor fedeztem fel, hogy a piretrin használható akár bio termesztésben is. Ez lényegében a krizantém által termelt rovarölő, ami "sajnos" nem UV stabil. Az UV stabil változat a piretroid hatóanyag csoport. FONTOS, hogy egyelőre nincs engedélyezve répára. Ugyan ez a helyzet a Laser illetve Laser Duplo szerekkel. Mindegyik használható bio termesztésben, de nincs engedélyezve répára.

 

7. Szedés, érés, tárolás

 Ez megint egy igen érdekes pontja a répa termesztésének. Persze sokan úgy vannak vele, hogy amikor elég vastag a gyökere, akkor felszedem, aztán megy a pincébe, és kitart, amíg kitart, vagy meg nem rohad. Gondolom ismerős, hogy az idő múltával a minőség csökken.

(!)

LEHET ÚJAT! Nagyon is újat, vagyis megoldható, hogy tavaszig friss zöldséget fogyaszthassunk, minőségromlás nélkül. Ennek a módszernek a lényege, hogy benne hagyom a földben a répát. Sárgarépát, és petrezselymet is. És táplálom. Lombtrágyázom, illetve beöntözöm tápoldattal, természetesen a megfelelő kombinációval, amit a "Táplálás" részben leírtam, és jelöltem is.

Fontos továbbá az is, hogy igyekszem védeni a hideg, vagyis a fagy ellen. Ha a földből kilóg a felső része a gyökérnek, akkor arra földet húzok, illetve a tartós, erősebb fagyok előtt, tehát mielőtt a föld átfagyna, szalmával borítom a növényt. Kipróbáltam, - 6-8 °C-ig elég egy 5-6 centi vastag szalma réteg, amely egyenletesen, mindenhol fedi a növényt. És amikor máshol már annyira átfagy a föld, hogy a csákányt sem tudnám belevágni, akkor a szalma alatt még puha, és ott a könnyen kihúzható finomság. Persze ennek része volt az is, hogy hagytam egy kicsit begazosodni a földet a répa mellett, ami tovább javította a hőszigetelő képességet. A szalmát pedig óvatosan a lombra tettem, hogy a föld és a szalma réteg között levegős réteg legyen, amit a szél nem tud átjárni. Ez is fokozta a hőszigetelési képességet.

További plusz lehet, hogyha a sorok közé leásunk egy kis szalmát. A földben bomló szalma termel egy kis hőt. Tehát nem padlófűtés, de azért egy kis valami, ha nem is annyi mint a bolgár kertészeknél a méteres réteg.

Sajnos, amikor tavasszal jön az jobb idő, nagyon hamar elkezd (mag)szárba menni, és a közepe annyira kemény lesz, hogy le lehetne szúrni egy malacot vele. Ehetetlen. De addig biztosan jobb, mint a pincében gumissá száradt, íztelen vacak!

Azt azonban fontos kihangsúlyozni, hogy ezt a "földben hagyom tutujgatom" módszert kizárólag olyan területen érdemes kipróbálni, ahol a földben kevés répafogyasztó állat van. Különösen a gyökérzöldségeket károsító rovarok jelenthetnek problémát, az általuk okozott sérülés helyén könnyen berohad, de az is veszteség, ha átfurkálják össze vissza. Ha így lenne, akkor a fagyasztásos tárolást javaslom. Vagy mindkettőt.

Kicsit kevert sorrendben írom a szedés/érés/tárolást, hiszen az érés volna logikus elsőnek, de a répa speciális lehetőségei miatt így jobb.

- Szedés

Ha valaki mégis a felszedés mellett dönt, akkor van pár fontos dolog, ami egyébként jól jöhet akkor is, ha csak elfogyasztási céllal szedünk fel.

- Az egyik az, hogy nem kell feltétlenül egy menetben felszedni az egészet. Kicsit megkotorva a föld tetejét (bakhátas termelők előnyben), látható, hogy melyek a vastagabb répák. Azokat kell/érdemes csak felszedni, a többinek így több hely, fény, tápanyag jut, tudnak még hízni. Fontos, hogy a kiszedett répák helyét tömjük be lazán földdel, különben kiszárad a föld.

- Ügyeljünk a felszedésnél, az erősebb, hosszabb répák lehetnek annyira hosszúak, hogy beleszakad a földbe.

- Érés

Ahogy a fent leírtak mutatják, a répáknál nincs olyan kiemelt érési pont, mint pl. a csemegekukoricánál. Nagy szerencse ez, mert így a fent leírt módszer is működik. Persze lehet alkalmazni egy kombinált módszert. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy többször egyeljük a répát, a végleges tőszámot az ősz közepére érjük el. Legkorábban 2-3 centi átmérőnél lehet felszedni, ez a második egyelésnek felel meg. Ha ezt tervezzük, akkor igen alaposan tápláljuk, különben a korai fenológiai stádiumban felszedett termés totál íztelen lesz. Hangulata mindenképpen van, csak hát íze...

- Tárolás

A tárolásnak három főbb módja van

- Zsákban/földben/homokban ami pincében/sufniban/spájzban van.

- Fagyasztva

- Kémiai jellegű tartósítással (pl. csalamádéban)

Amennyiben a fenti tárolási módok közül kívánunk választani, az alábbiakra figyeljünk oda:

- Zsákban/földben/homokban ami pincében/sufniban/spájzban van

- A tárolásra kiválasztott répáknak hibátlannak kell lenniük. Tehát sem rágás, sem vágás, semmi sérülés, kár- és kórokozásnak nyoma sem lehet. Ne feledjük a régi mondást: egy hibás almától megrohad az egész zsák! (csak tudnám, ki próbálta meg zsákban tárolni az almát...én csak ládában láttam. Na mind1.)

- Nem szabad mosni a répát tárolás előtt. Egyáltalán nem lehet vizes, mert akkor hamar berohad.

- Ha teljesen száraz környezetbe helyezzük, az sem jó. Pl. csont száraz homok.

- A tárolási közegkiválasztásánál vegyük figyelembe az adott közeg tulajdonságait. Pl. faforgács. A fán megszámlálhatatlan élősködő van, köztük gomba, baktérium. De csak a felszínén. Láttam már forgácsban gond nélkül tárolt gyökérzöldséget.

- A nem vizes, nem száraz a jó. Ha egyszer kint a nedves földben elvan, akkor valami hasonló jó neki a tárolásban is. Tehát nem rohad a víztől, de nem is szárítja ki a környezete sem. Arany középút.

- Fagymentes helyen legyen!

 - Állatoktól elzárt, de jól szellőző helyen legyen. A téli időszakban, amikor a természetes táplálékforrások szűkösek, bizony igen sok állat rácuppanna bármire, ami azért is problémás, mert az elfogyasztásán túl össze is mászkálják, esetleg korábban/máshol összeszedett betegséget rákenve (pl. patkány csatornából ki, sufniba/pincébe be, hamm-nyamm, tapi-tapi, és megnyertünk valamit, amitől még a ruszki biofegyver laborosok is elsápadnának). És mellékesen, sok kizárólag ragadozónak gondolt állat (pl. róka) is fogyaszt akármit. Sajnos az sem megoldás, hogy pl. egy műanyag edényben elzártan tartjuk.

- Fagyasztva

Ez nagyon nem szorul magyarázatra. Annyit azonban jobb, ha mindenki tud, hogy nem korlátlan így az eltarthatósági idő, maximum 9-10 hónap, én inkább limitálnám 7 hónapban. Legalább - 15 °C-on! Hidegebb lehet, melegebb nem.

És azt is tudni kell, hogy a répa ugyan nem tartozik a nagy víztartalmú zöldségek közé, azonban felolvasztva nem lesz ugyanolyan a minősége, íze, mindkettőből veszít valamennyit. Az édessége enyhén fokozódhat.

- Kémiai jellegű tartósítással

Ehhez már tényleg nem tudok mit hozzáfűzni, háziasszonyok az ászok ebben.

8. Felhasználás

Az igazán szubjektív pont minden étellel kapcsolatban, hát mit lehet ide írni? Pár apróságot biztosan.

Az egyik, hogy sokszor hallani úton-útfélen, a hőkezeléssel mennyi vitamint nyiffantunk ki! Nyersen az igazi. És ezt nem csak fogászok mondják :) Tény, ez igaz. A C vitamin bomlása 50 °C körül kezd igen intenzívvé válni 90 °C-on aztán végképp annyi neki pár perc alatt, és ez igazán a petrezselyemnél kár, mert abban több van.(a téma a gyakori kérdéseken is megfordult.

 

(!) Viszont amiről még eléggé híres a sárgarépa, az a béta karotin (másféle karotin is van benne), amely főzéssel jobban feltárul, a szervezetünk számára jobban felvehetővé válik. Azért is jó a béta karotin, mert a zsírban oldódó A vitaminnal ellentétben (melynek provitaminja) nem lehet túladagolni. Ha az esetleges extrém mennyiség bevitele esetén kialakul egy kis ártatlan sárgaság, az nem baj, csak kellemetlen, és normális mennyiség fogyasztásánál elmúlik.

A keresgélések során belefutottam pár érdekes oldalba, amelyek a következők:

Egy igazán részletes leírás a sárgarépával kapcsolatban, Uzoni Hanna doktori értekezése.(pdf)

A Házipatika oldalán megjelent Sárgarépa: az édes gyökér cikk, fentebb ebből idéztem.